Mikor felkérést kaptam Asa Leanderz kiállítása megnyitására és megtudtam, hogy ő nem lesz jelen, kicsit örültem is - hiszen amit mondani kívánok - az mind olyan, amit a művész személyiségből fakadóan - mert ismerem őt - úgy tűnne, - hogy túlzó vagyok irányában. Más részről - mégis jó lenne, ha jelen lenne, mert ki az a művész, aki nem szeret fürödni a művei iránt érdeklődők elismerésében!!!
Mert mi másért is alkotna?

De ki is ő?

Férfi szemmel nézve, - egy igazi svéd, északi szépség! Az én szememmel - egy igazi svéd északi szépség, tele ambícióval, munka- szeretettel és tudni vágyással, igényességgel önmaga és a környezete felé, de legfőképp: szerénységgel és mélységes alázattal a művészet iránt.

Egyáltalán nem gondolt Magyarországra, sőt a festészetre sem. Orvostanhallgató volt Európában, miközben rajzolt, rajzolt és rajzolt.

Egészen addig, míg megtudta, hogy az emberi test legnagyobb világhírű ismerője és ismertetője BARCSAY JENŐ - magyar.

Mi tehát a teendő? - gondolta.

Magyarországra kell jönni, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen kell tanulni, Barcsay féle anatómiát megismerni és rajzolni, festeni.

Mint a jelen esemény is mutatja, célja megvalósult.

Sajnos - átfogó képet nem tár elénk munkásságáról ez a kiállítás, mert portréiból, aktjaiból, tájképeiből itt semmit sem látunk. Azok a képek már vagy Európa különböző országai művészetpártolóinak falát díszíti, vagy Svédország valamelyik kiállítótermében ad örömet a szemlélőknek. Emlékszem - mikor egy hónapos tanulmányútja után hazatért az Északi Sark környéki alkotótáborból /mondom -hazatért, mert Magyarországot is hazájának tekinti/ - olyan gyönyörűséges északi tájképeket hozott magával, ahol a hihetetlen kőkemény-kék tavak vizét aranyszínű cserjék melege övezte és az északi tiszta levegőt egyenesen a képről kívántam belélegezni.

Képeivel irántam bűnt követett el, mert megfertőzött és az óta is betegesen kívánom azokat a tájakat élőben látni.

Ása Leanderzt a jó tanárok és a tanulmányutak, valamint a tökéletesedés felé irányuló mindennapi küzdelme - szemmel láthatólag nagyszerű MŰVÉSSZÉ tették. Szerénységére jellemző, hogy mikor pár éve egy közös rádiós délelőttünk keretében a riporter arról faggatta, hogy mikor kezd absztrakt műveket alkotni, azt válaszolta: fogok, de addig még hosszú az út, hogy a lényeget absztraktba tudjam sűríteni!!!

Jelen kiállítás képei azt a periódusát idézik, mikor hónapokig elvonult pesti udvari otthonába és a mindennapok tárgyait, textilliáit, edényeit a rövid dél előtti besütő napfény átlényegítette, áldott melegével feltöltötte, úgymond a művész keze alá, a szeme elé adta, hogy az egy új életet adjon ezeknek a tárgyaknak - hogy bár az idő relatív - de a halhatatlanság útjára indítsa őket.

Úgy gondolom - nem volt rossz választás, mikor a Magyar Képzőművészeti Egyetem befogadta őt, - nekünk magyaroknak pedig megtisztelő, hogy nem Itáliát, vagy Franciaországot választotta tanulmányai színhelyéül - mert, hogy ott is járt és alkotott!!! - mivel így általa a magyar művészvilág palettája is színesebbé vált.
Így távolból kívánunk neki további sikereket és minden jót.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Bp.2005.04.18. Magyar Ari

Kunst Galerie Ari Art - 1090. Wien, Hörlgasse 4.
+43-699-1-94-25-385, +43-1-94-25-385, F:+43-1-908-14-29,+36-30-21-02-131,
magyarari@freemail.hu